December 2-án Kalapos Judit mesemondó visszarepített minket egy török mesével − a "Három a Török Igazság"-gal − gyerekkorunk mesékkel- és csodákkal teli időszakába. A történet egy padisahról és a három fiáról szól. A padisah egy napon megkérdezi őket, hogy mennyire szeretik őt. Az egyik a drágaköveket hozza fel példának, a második (ha jól emlékszem) a lakomákat, míg a legkisebb a sót. A legkisebb fiát, Kazimirt / Kazmirt elkergeti a kastélyból a válasza miatt. (Ismerős ez a felállás, nemde?) Megbíz vadászokat, hogy öljék meg, de ők nem teszik meg, mert a jóságáért szeretik. A szomszéd országba megy, ahol egy öreganyónál él, majd pedig uralkodóvá választják. Ekkor meghívja az apját vendégségbe, de mindig sótlan ételeket szolgálnak fel neki. Végül a padisah ráismer a fiára.
A délután további részében az egyik hallgató, Idil Özcanli tartott egy prezentációt Törökországról. Hozott fotókat a különlegesebb helyekről az országban. Mesélt a Galata-toronyról, amiről úgy tartják, hogy ha két szerelmes felmegy oda, össze fognak házasodni hamarosan. Hozott mondatokat, amelyek nagyon hasonlóak a magyar és török nyelvben. Mi is mondtunk példákat olyan magyar szavakra, amelyek török eredetűek (pl. keçi – kecske). Emellett érdekességként beszéltünk a két nép történetéről, illetve a Magyar-Török Barátság Parkról.
Összességében sokat megtudtunk egymás kultúrájáról és mindenki nyitott volt a másik mondanivalójára, ami szerintem fantasztikus. Mindig egy élmény megismerni új embereket és új kultúrákat, hagyományokat. Sosem árthat, ha kicsit többet tudunk meg a rajtunk kívüli világról.