A PTE bölcsészei közül többen is elismerésre méltó eredményt értek el a 36. OTDK-n. Gratulálunk mindannyiuknak!
Mégis, hadd legyünk külön büszkék két „saját” hallgatónkra: Oláhné Molnár Ildikóra és Orsós Lizára.
Ildikó 3. helyezést ért el a Pedagógia, pszichológia, andragógia és könyvtártudomány szekcióban.
Témájának címe: Tanulási technikák, a tudás útvonaltervezői – beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő középiskolás diákok vizsgálata. Témavezetője: Prof. Dr. Bernáth László, egyetemi tanár.
Lizával már sikerült beszélgetni ennek apropóján, alábbiakban az Ildikóval folytatott eszmecsere olvasható.
„Végzős hallgatóként a mester szakot szeretnéd megpróbálni, ha jók az információim. Pécsre és Debrecenre is felvételizel. Korábban azt mondtad az OTDK-t is a plusz felvételi pontok miatt csináltad meg…”
„Kissé leegyszerűsített magyarázat volt az, hogy emiatt csináltam. Mindig érdekeltek az ilyen tudományos kutatások. Igazság szerint, az alapképzésen ez volt az egyik műhelymunkám. Ezt vittem be az OTDK-ra, és ez a szakdolgozatom témája is. Persze többször is átírtam a kapott bírálatok meglátásai alapján, és a témavezetőm is nagyon sokat segített, hogy végig kitartsak.”
„Korábban volt személyes megélésed BTMN-es barátokkal, osztálytársakkal kapcsolatosan, akik esetleg pont emiatt kerültek hátrányba?”
„Alapból szociális munkás vagyok. A szociális munkához kötődő projektekben a szegregátumokban élő gyerekek fejlesztésére volt rálátásom. A szociális háttérbeli deficitek, átmeneti problémák nehezíthetik a tanulást, az eredményességet, és ez azt igényli, hogy a tanárok és a fejlesztők támogató jelleggel álljanak az érintettek mellett.
Az iskolákban, azt tapasztaltam, nem nagyon foglalkoznak a BTMN-el küzdő fiatalok fejlesztésével és a tanulási technikák elsajátításával. Valójában minden diák számára az önismeret része kellene, hogy legyen, melyik tanulási technika áll közel hozzá, és hogy tud minél hatékonyabban tanulni, hogy már a tanulási folyamat során is érjék pozitív élmények, ne kényszernek, tehernek érezze azt. A tananyag megértését és későbbi felidézését is nagymértékben meghatározza a tanulás módja. Sajnos, a sikerélmények elmaradása következtében egyre kevésbé lesz motivált a diák, azonban a speciális, különleges figyelem segíthet. Sokszorosan igaz ez a BTMN-el küzdő diákokra.”
„A szegregátumokban élő gyerekeket vetted alapul, vagy középiskolákba is elmentél?”
„Az egyik barátnőm Székesfehérváron dolgozik fejlesztőpedagógusként, a kutatást így (még a COVID utolsó hullámának lecsengése idején) meg tudtam szervezni pék, cukrász és mezőgazdasági területen tanuló középiskolás, BTMN-el küzdő diákok körében. Az iskola meghirdette ezt a lehetőséget a tanulók között. Az elején aggódtam, hogy fogják végigcsinálni a feladatokat, kitart-e a motivációjuk a több mint 3 órás vizsgálat végéig.
Örömömre, nagyon jól vették az akadályokat, igazán együttműködők voltak, ahogy az iskola hozzáállása is példaértékű volt. A fejlesztőpedagógus szerint némelyik diák jobban teljesített, kitartóbb volt a kutatás során, mint a hétköznapi iskolai feladatok végzésekor. Bizonyítani akartak, és sokat jelentett számukra ez a frekventált figyelem. Nekem nagyon pozitív élmény volt, de a tanárok és a diákok visszajelzései alapján ők is hasznos, jó lehetőségként élték meg részvételt.”
„Van tudomásod olyan iskoláról, ahol alkalmazzák a tanulás tanítását segítő technikákat?”
„Igazából eseti jelleggel. Persze, ez tanárfüggő is lehet. Tudomásom szerint erre nincs külön óraszám, esetleg csak az SNI-s diákok fejlesztésekor van erre meghatározott időkeret, speciális szakemberek segítségével. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a tanulók megismerjék, milyen tanulási stratégia illeszkedik leginkább a saját gondolkodásmódjukhoz, képességeikhez. Az élet is egy versenyhelyzet, amiben egyáltalán nem mindegy hogyan teljesítünk, illetve mennyi energiát fektetünk be, és a végén milyen kompetenciáink lesznek.”
„Meglepődtél a munkád pozitív fogadtatásán, a helyezéseden?”
„Nem számítottam arra, hogy helyezést érek el, mert a pályamunkák egymással versenyeztek, és a szekciómban nagyon jó munkákat mutattak be a résztvevők, amelyek más-más szempontból voltak egyediek és értékesek. Nekem ez egy plusz ráadás volt, meg öröm, hogy bejutottam az első háromba. Nyilván így még biztosabb a plusz felvételi pontszám… Komolyan, sok nehézséget jelentett az OTDK-ra készülésben, hogy az ezzel kapcsolatos feladatok mindig a vizsgaidőszak kötelezettségeivel ütköztek, és kétségeim is voltak, megéri-e az erre befektetett, sok energia. Viszont örülök, hogy ezek szerint másokat is megragadott a kutatásom témája, általa megszólíthattam őket. Én megtettem mindazt, ami tőlem telt. Jó érzés, hogy egy helyezéssel is kaphattam erről egy pozitív visszacsatolást, elismerést.”
- Olessák András -