A PTE bölcsészei közül többen is elismerésre méltó eredményt értek el a 36. OTDK-n. Gratulálunk mindannyiuknak!
Mégis, hadd legyünk külön büszkék két „saját” hallgatónkra: Oláhné Molnár Ildikóra és Orsós Lizára.
Ildikó 3. helyezést ért el a Pedagógia, pszichológia, andragógia és könyvtártudomány szekcióban.
Témájának címe: Tanulási technikák, a tudás útvonaltervezői – beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő középiskolás diákok vizsgálata. Témavezetője: Prof. Dr. Bernáth László, egyetemi tanár.
Liza ugyanebben a szekcióban, Munkapszichológia tagozaton különdíjas lett.
Témaválasztása: Negatív munkahelyi viselkedések, általános jóllét és lelki ellenálló képesség autóbuszvezetők körében.
Témavezetőjének, Dr. Czibor Andrea, egyetemi adjunktusnak külön köszöni, hogy a kutatása az OTDK-ig jutott.
Lizát egy rövid eszmecsere erejéig kaptuk telefonvégre.
„Sokat utazol tömegközlekedéssel?”
„Igen. Az apukám 27 éve buszsofőrként dolgozik, így egészen kiskoromtól kezdve sokat járok vele buszozni.”
„Ha egy buszvezető stresszfaktorát 1-től 10-es skálán kellene értékelned, mit választanál?”
„Ez egy nagyon komplikált kérdés. Minden kultúrának más és más a beállítottsága. A magyar kultúra maszkulin, és ez a pozíció még inkább az.
A munkahelyi inzultusokat mértem. A buszsofőrök két oldalról is ki vannak téve ennek, egyrészt a kívülről jövőnek az utasok részéről, másrészt a kollégák és a főnökök általinak is. Igyekeztem mindkét aspektusát nézni a dolgoknak, adatgyűjtéssel. Hazai viszonylatban a munkahelyi szférában kevésbé elterjedt a munkahelyi bántalmazásokkal történő foglalkozás.
Szerencsére, a nővérem és az édesapám is benne vannak több szakmai zárt csoportban, – hogy értsed, a nővérem is most szerzett buszvezetői jogosítványt –, így közbenjárásukkal ezekbe a csoportokba tölthettem fel a kérdőívemet. A buszvezetőket ez nagyon érdekelte, mert ritkán kérdezik meg tőlük, hogy vannak. Így tudtak kicsit ventilálni.”
„Szeretnél egyszer buszt vezetni?”
„Persze!”
„Most végzel a tanulmányaiddal? Mik a terveid?”
„Mesterképzésre jelentkeztem Pécsre és Budapestre is, de a bekerülés kétesélyes. Ha nem jön össze, egy évig otthon leszek. Egy kis faluban élek, ahol a helyi újságot írom, riportokat készítek idősekkel hagyományőrző témában. Ez esetben nagyobb intenzitással folytatnám ezt a hobbimat. Meg itt van még a nyelvvizsga is. Meglátjuk, mit hoz a jövő.”
A legjobbakat, őszintén kívánjuk!
- Olessák András -