(A Galéria megtekintéshez kattintson ide.)
A nyári napok közeledtével nem csupán a diákok, de a tanárok is visszaszámolnak: „Ó - IÓ – CIÓ...” Azt azonban jóval kevesebben tartják számon, hogy télközép idején is hasonlóképp cselekszik pedagógus és tanítvány, amiként azt idén januárban is megtették: „o – io – tio – atio – catio – ucatio – ducatio – EDUCATIO!”.
2025. január 09-én, immár 25. alkalommal kezdetét vette az Educatio Nemzetközi Oktatási Kiállítás a Hungexpo A és D pavilonjában, 20 000 négyzetméternyi területen, 200 kiállító részvételével, 18 országból. A látogatók számát illetően nem bocsátkozom becslésekbe. A rendkívül mozgalmas 3 nap végére annyival is megelégszem, hogy „sok”.
Igazi, jó értelemben vett zsibvásár, a pedagógiai sokféleség által áthatott kulturális ökoszisztéma ez minden résztvevő számára. Jól megfért itt egymás mellett a művészet a pénzüggyel, a Honvédelem robusztus Lynx harcijárműve az Állatorvostudományi Egyetem által kitelepített pónikkal, vagy éppenséggel a Bosch csoport folyamatosan foglalkoztatott, kézifúrókkal felspécizett csocsója a Tokaj-Hegyalja Egyetem szemet gyönyörködtető palackjaival. (Ha belegondolok, az utóbbiak akár praktikusan is kiegészíthetik egymást.)
Minden stand repi ajándéktárgyak komoly kis arzenáljával igyekezett túlszárnyalni egymást, felvillantva legérdekesebb eszközeiket is, amiket kedvére kipróbálhatott a jövőképével játszadozó látogatók garmadája. A pitiző robotkutyától kezdve, a tárt ajtókkal várakozó mentőautó árnyékában végzett újraélesztés gyakorlásán át a drónos kosárlabdáig, tényleg szinte bármibe belefuthatott az ember.
Ez a pezsgő sokszínűség játékos formában, mindazonáltal vitathatatlan komolyságával elmét és szívet megmozgatva azzal a kimondott céllal gyűlt egybe, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok belekóstolhassanak a lehetőségek kimeríthetetlen tárházába. Igaz, aki kíváncsiskodni, konkrét cél nélkül érkezett, az hamar eltelhetett a sok kis korttyal, azonban akarva, akaratlan hasznos információk birtokába is kerülhetett. A pedagógusok többsége visszatérő vendég, hisz számukra a legfontosabb a tanítványok megsegítése, az aggódó szülők pedig megnyugtató válaszokat kaphattak.
Minket, a Pécsi Tudományegyetem Támogató Szolgálatát, az SNI-vel kapcsolatos kérdésekben, a kerekesszék vagy a rejtélyes elnevezésű „öregségi szimulátor” kipróbálása, az ADHD és a tanulási zavar esetleges érintettségét rámutató gyorsteszt kitöltése, majd gyógypedagógusunk általi kiértékelése kapcsán találtak meg. Ez így van jól, hisz az érettségi és a felvételi előtt állók számára az esélyegyenlőség nem elhanyagolható szempont. Természetesen, a megszerzett tudás egyként lehet előre mozdító és bukkanó, attól függően, miként tálalják azt.
Személy szerint, én hiszek az érzékenyítés mélyreható erejében, a szakemberek személyre szabott odafordulásban. Ráadásul, idén először állt módunkban olyan hallgatóval bővíteni kicsiny csapatunk, aki maga is él a Támogató Szolgálat által nyújtott segítséggel.
A PTE szlogenje, miszerint: „Mindenki pécsi akar lenni!”, frappáns és sokatmondó. Pécs valóban megér legalább egy szakot, ami messzire tekintve feledhetetlen korszakká avanzsálódhat.
Az Educatio mottóját hasonlóképp fogalmaznám meg: „Mindenki diák akar lenni!”.
- Olessák András -