A fotógaléria itt tekinthető meg.
Hivatalosan 2018. február 22-én ünnepeltük először a „Magyar Parasport Napját”. Miért esett a választás pont erre a dátumra? 1970. február 22-én, budapesti Mozgásjavító Intézmény adott teret a „Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubjának” megalakulásához.
Az alapítók olyan híres sportemberek, mint hazánk első paralimpiai éremszerzője, Dr. Fejes András, vagy Oláh József és Tauber Zoltán, dobogós paralimpikonok.
A Club névadója, Vitéz Halassy Olivér, még kisiskolásként vesztette el a bal lábát egy villamos balesetben. Mindez egyáltalán nem gátolta abban, hogy a ’30-as évek két olimpiáján is (Los Angeles, Berlin) a dobogó legfelső fokán álljon a magyar vízilabdaválogatott tagjaként, és mindemellett gyorsúszásban is kimagasló eredményeket ért el.
A test fogyatékossága talán még jobban felvértezi a lelket, edzi az akaratot. Csupán egyetlen példára, ha gondolunk, a Kancsendzöngán életét vesztő, protézissel csúcsokat mászó „Hópárducra”, Erőss Zsoltra.
Pécs kiemelt otthona a hazai parasportnak, a PTE PEAC Parasport Szakosztálya és a PSN Zrt. – Pécsi Sportiskola több olyan versenyzővel büszkélkedhet, akik – pont a fogyatékosságuknak köszönhetően – kerültek kapcsolatba a sportélettel, és onnan az élvonalba küzdötték magukat.
Konkoly Zsófia világ- és Európa-bajnok úszó, Iván Bence, aki még decemberben kvalifikálta magát a XVII. Nyári Paralimpiai Játékokra, ami a XXXIII. a Nyári Olimpiai Játékok után kerül megrendezésre, Párizsban.
(Megragadom az alkalmat, hogy egy fotókiállításra hívjam fel a figyelmet, ami a pécsi Árkádban nyílt a város paraúszóinak tiszeletére. Aki arra jár, szánjon rá pár percet.)
A PTE PEAC bocciásai (Szabó Alexandra és Berkes Gergő, edzőjük Szappanos Zoltán) március 22-28. között a portugáliai Coimbra városában játszanak a paralimpiai kvalifikációért.
És sorolhatnám... Csupán néhány kiemelkedő momentumot ragadtam ki a Magyar Parasport életéből, megemlítve azon kivételes embereket, akik a hordozói.
Néhányukkal személyesen is találkozhattunk, megosztották velünk a sporttal kapcsolatos gondolataikat, élményeiket a PTE Sportiroda rendezvényének köszönhetően, aminek az egyetem Egészségtudományi Kara szolgált helyszínéül.
A pár órás programba sok dolog belefért, amiket a jelenlegi és az esetleges jövőbeni hallgatók nagy érdeklődéssel fogadtak. Több olyan érzékenyítő, sportos játékot kipróbálhattak, amikkel a bocciások, a kerekesszékes kosarasok és a Támogató Szolgálat hallgatói, illetve munkatársai készültek.
Mi, azaz a Támogató Szolgálat képviselői, a kerekesszék kipróbálásával, bekötött szemmel végrehajtandó labdajátékokkal, vakvezetéssel, és az örök sláger „öregségi szimulátorral” törekedtünk a tartalmas érzékenyítésre. Örömmel tapasztaltuk, hogy senkit sem kellett győzködni, mindenre nyitott fiatalokkal volt dolgunk.
A mozgást előadás követte a Nagyelőadóban, ahol a parasport történetéről és fontosságáról beszélt Dr. Dömse Eszter (ÁOK Sportmedicina tanszék), majd Hári Jószef, a Sportiroda vezetője mutatta be a meghívott sportolókat, edzőket, vezetőket (Iván Bence, Szabó Alexandra, Berkes Gergő, Szappanos Zoltán, Vojtek Aurél, Téczely Tamás), és általuk bepillantást engedett nyerni ebbe a különleges világba.
Rajtuk keresztül képviseltette magát az úszás, a boccia és a kosárlabda (PTE PEAC Rolling Basket Szakág). Záróakkordként személyes érintettségéről és a vak ping-pongról mesélt Kopa Zoltán, a ”Ki-Látás Elemi Rehabilitációs Központ” informatika oktatója.
Úgy gondolom, a parasporthoz méltó, valóban ünnepélyes rendezvény részesei lehettünk, egy szívhez szóló üzenettel gazdagon:
„Mindig van remény”.
- Olessák András -